Deformált Dexter Derogálása PDF Nyomtatás E-mail
IWIWTwitterLinkter.huFacebookMyspace bookmark
Írta: Loup   
2011. május 05. csütörtök, 15:52

 

„Nagyszerű, ironikus csomag volt; a veszély látszata és a végzetes valóság – gyökeresen más csomagolásban.”

Jeff Lindsay

Kevés olyan embert ismerek, aki ne tudná, ki az a Dexter Morgan. A sorozatgyilkos sorozatgyilkos, melyet a Showtime által készített tévésorozatban a Sírhant Művek David Fisherje, Michael C. Hall, alakít, nagyon is népszerű figura. Én is imádom, és adja Tharrha és Joude, egyszer lesz egy Sorozatok kategóriánk is, ahol írhatok róla, de egyelőre tartom magam a könyvhöz.

 

 

Jeff Lindsay – eredeti nevén Jeffry P. Freundlich – amerikai író az eddig öt kötetből álló Dexter sorozatának köszönheti a hírnevét. (Hamarosan jön a hatodik is.) Ebből idáig négyet fordítatott le magyarra az Agave Kiadó; Dexter dühödt démonai, Drága dolgos Dexter, Dermedt dacos Dexter, és Dexter darabokban. Bevallom őszintén, hogy az első után nem voltam hajlandó többet olvasni, és nem is kívánok olyasmit kritizálni, amit nem lapoztam végig, úgyhogy maradok Dexter dühödt démonainál.

A kötet 2004-ben jelent meg először az Egyesült Államokban Darkly Dreaming Dexter (Sötéten álmodó Dexter) címen, és 2005-ben megnyerte a Dilys-díjat. Fogalmam sincs, miért, és azóta is keresem rá a választ.

Ritkán, nagyon ritkán, elképzelhetetlenül ritkán mondom azt, hogy megbántam, hogy elolvastam egy könyvet, de Dexter dühödt démonai egyike volt a legnagyobb csalódásoknak, ami engem valaha is ért.

A könyvet ajándékba kaptam, így magyarul olvastam el, bár nem túlzottan szeretem a fordításokat. Szeretnék belelátni egy író fejébe, és úgy gondolom, hogy ez egy fordításnál nem mindig sikerül, főleg, ha az író, és a fordító neme nem egyezik. Ha ez önmagában nem lenne elég gond, Lindsay ráadásul Dexter szemszögéből meséli el a történetet… A nyelvezete számomra kicsit erőltetettnek hatott, és abszolút nem volt „férfias”. Persze, efelett el lehetne siklani, ha maga a történet jó lenne.

A sztori lényegében ugyanaz, mint a sorozatban (csekély eltérésekkel); Dexter Morgan, vérképelemző szakértő a Miami rendőrségnél, és szabadidejében olyan emberekkel végez, akik valamilyen oknál fogva elkerülték az igazságszolgáltatást. Ezt nem „passzióból” teszi, hanem az általa csak Sötét Utasnak nevezett belső hangja készteti a gyilkosságokra. A Sötét Utas akkor „született”, amikor Dexter a bátyjával napokon keresztül abban a konténerbe raboskodtak, ahol feldarabolták az anyjukat. Ez a trauma szociopatává tette, képtelen lett az empátiára, és bűntudatot sem érez. Szerencsére Harry Morgan, Dexter mostohaapja, hamar rájön, hogy valami nincs rendben a kisfiúval, és megtanítja irányítani a késztetéseit. Mivel Harry is rendőr jól tudja, hogyan kell eltűntetni a nyomokat, és erkölcsös ember lévén, olyan arcok után küldi Dextert, akik megérdemlik a halált. Ugyanakkor Dexter azt is megtanulja, hogyan kell elvegyülni a környezetében, és sármos fiatalemberként tengeti napjait Miamiben. Gondtalan élete azonban hamar felbolydul, amikor egy újabb sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait. Mesterien beállított „nyomaival”, és perverz kis játékával lenyűgözi hősünket. Az új gyilkos még a kapcsolatot is felveszi Dexterrel, és hamar kiderül, hogy nem véletlen választotta Miamit vadászterületének.

Az alapötlettel semmi bajom. Szerintem zseniális, és hihetetlen lehetőségek vannak benne, amit a Showtime szerencsére felkapott, és át is dolgozott. Önmagában a könyv azonban nem állná meg a helyét. Botrányosan unalmas, és ponyvaszerű, elkapkodott leírásokkal, lapos párbeszédekkel, és előrelátható végkifejlettek. Nem kell a Miami Rendőrség nyomozójának lenni ahhoz, hogy kikövetkeztethessük a történetet.

Semmiképpen sem ajánlom ezt a könyvet olyan embereknek, akik szeretik a sorozatot (vagy szeretnek olvasni), mert az, ami Dextert Dexterré teszi, csakis a Showtime-nak köszönhető.

 

Módosítás dátuma: 2011. május 27. péntek, 12:48
 
IWIWTwitterLinkter.huFacebookMyspace bookmark

 
     
   
Projekt i wykonanie WEB DESIGN STUDIO